Perinatális gyász világnapja

Minden 4. várandósság veszteséggel végződik. Szinte hihetetlen felfogni ezt a statisztika adatot. Ha jobban belegondolunk, biztosan van egy ismerősünk, aki érintett a perinatális veszteségben. A várandósság alatti veszteséghez soroljuk a korai, középidős spontán vagy művi vetélést, és a késői magzati és a születést követő 30 napon belüli csecsemőhalálozást is.

Perinatális veszteség továbbá a koraszülés, a császárszülés, a sérült gyermek születése, és az asszisztált reprodukcióval kapcsolatos veszteségek is, mint a meddőség, beültetés előtti és utáni veszteség, magzati redukció.

A társadalom sokszor még mindig tabuként kezeli a halált. Az embrió, magzat, csecsemő elvesztése hatalmas fájdalmat és űrt hagy maga után a családok életében. Sokan a környezetükben nem mernek mit mondani vagy kérdezni, csak nehogy rosszat szóljanak, így hát inkább hallgatnak. Viszont sajnos ezzel a kommunikációs zárlattal tovább erősödhet a fájdalom és nehezülhet a gyászmunka is.

Mit tehetünk hozzátartozóként, ismerősként ilyen helyzetben?

Próbáljunk empatikusan, tiszteletteljesen viszonyulni a gyászoló szülőkhöz, és mindenképp mellőzzük az olyan mondatokat, mint:

- ne bánkódj, majd lesz másik

- de terveznétek úgyis következőt, nem?

- de még nem is ismerted

- én nem tudnék mit kezdeni egy sérült gyerekkel

- majd idővel túl lesztek rajta

- csak előre szabad nézni

- erősnek kell lenned a többiek miatt

- minden okkal történik

- mindig annyit ad a sors, amennyit elbírsz

- inkább legyél hálás másért az életedben

Ezekkel csak növeljük a szorongást, inszufficiencia érzését és bűntudatot gerjesztünk, amivel megnehezítjük a veszteség feldolgozását.

Fontos tudni, hogy minden gyászmunka egyedi, és általában 15-18 hóig is eltarthat. Segítségére lehetünk a gyászolónak úgy, ha megkérdezzük, mire lenne szüksége. Kifejezhetjük részvétünket, és biztosíthatjuk őt támogatásunkról. Már sokszor az is sokat számít, ha azt érezheti, nem kell titkolóznia, lehet szomorú a társaságunkban. Számíthatunk arra, hogy bizonyos, főleg évforduló napokon (pl.: mikor kiderült a várandósság, első orvosi vizsgálat, vagy amikor kiderült a probléma, megtörtént a tragédia, a temetés napja) megváltozhat a viselkedése: indulatosság, zárkózottság, közönyösség, nagy fokú szorongás, tépelődés, sírás, zokogás, de akár szórakozottság is előfordulhat. Az önvád, a bűntudat és a harag extrém módon felerősödhet.

Ami fontos: támogassuk úgy, ahogy ő szükségét érzi, és semmit se erőltessünk, amitől nem érzi magát komfortosan.

Amennyiben úgy gondolja, Önnek, Önöknek vagy hozzátartozójának segítségre lenne szüksége, szakképzett pszichológusaink készségesen állnak rendelkezésére a Rovienne Pszichológiai Központban.