Olvasással a gyógyulás felé – az irodalomterápia ereje

Sokan hordoznak az olvasással, írással kapcsolatos negatív élményeket az iskolás évekből, egy irodalomterápiás csoporton azonban soha nem hangzik el a rettegett kérdés, hogy "vajon mire gondolt a költő". A részvétel lehetőséget ad megtapasztalni, hogyan segíthet a szöveg a megfelelő kérdések megfogalmazásában és a saját válaszok megtalálásában.

Az irodalomterápia módszere

A keleti kultúrákban a történetmesélés hosszú ideje egyfajta lelki támasz szerepet tölt be, összekapcsolódva a szórakozással. A népi lélekorvoslás jóval korábban felfigyelt a lelki konfliktusok és a történetek kapcsolódására, mielőtt még a pszichológia tudományos módszerévé vált volna. Az irodalom és a költészet szoros kapcsolatban áll a pszichológiával, hiszen az emberi psziché minden művészet anyaöle. Az önmagunkról szóló elbeszélés pedig a változás eszköze is lehet, ezért a nyelvvel dolgozó technikák egyre gyakrabban jelennek meg a mentálhigiénés munkában.

Az irodalomterápia az irodalmi szövegek mentálhigiénés célú felhasználása, olvasmányokkal végzett segítő, személyiségfejlődést támogató folyamat. A biblioterápia vagy irodalomterápia angolszász területről származó, de Magyarországon is egyre inkább elterjedt módszer, amelynek célja a szövegek terápiás hatása általi pozitív változások előidézése. 

Hatásmechanizmusa – nevéből adódóan– a nyelvre, a szövegre, illetve a befogadó és a mű kapcsolatára épül. Az alkalmazható szövegek tárháza szinte végtelen, novellákon, regényeken és drámákon felül akár blogbejegyzések, instagram posztok, sms- szövegek és levelezések is megjelenhetnek a foglalkozásokon.
A szöveg funkciója a saját élmények előhívására és a terápiás hatású beszélgetések elmélyítése, az irodalomterápia hatékonyságát tehát nem a mű konkrét irodalmi értéke, sokkal inkább terápiás értéke határozza meg.

A módszer művelői úgy tartják, hogy azokon a pontokon, ahol kapcsolódni tudunk az olvasottakkal és érintve érezzük magunkat, szinte beleolvassuk magunkat a történetbe. A bizonyos témákra vagy motívumokra való fokozott érzékenység sok esetben személyes vonatkozásból, megoldatlan konfliktusokból, elakadásokból ered. Azok a történetek ragadnak meg minket leginkább, amelyekkel azonosulni tudunk, mert rezonálnak aktuális vagy múltbéli érzéseinkkel, élményeinkkel. Az irodalmi karakterek vágyai és indítékai segítenek fejleszteni az elmeolvasás képességét, így a való életben is jobban megértjük mások érzéseit és szándékait. Az irodalmi művek tükröt tartanak az olvasónak, aki saját élményeit, örömeit vagy bánatait fedezheti fel a szövegben.

Mi történik egy irodalomterápiás csoporton?

A foglalkozásokon többnyire olyan hétköznapi élethelyzetek kerülnek előtérbe, mint a párkapcsolati kihívások, az önértékelés, az intimitás, a szülő-gyerek kapcsolatok vagy munkahelyi, kompetenciához fűződő problémák. Gyakori témák az életszakasz váltások – például a felnőtt életbe való kilépés, a családalapítás vagy az idősödés –, valamint gyakran jelennek meg identitáskérdések, veszteségek és gyász. Az irodalmi művekben megjelenő, mélyen emberi krízishelyzetek lélektani lenyomata időtlen, így a megoldási sémák is változatlanok, az ábrázolt jelenetek és történések pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy átalakítsuk a belső világunkat, új elemekkel gazdagítsuk, vagy épp átrendezzük a meglévőket. 

A személyes élettörténet és a szöveg kapcsolódása során az olvasó is szereplővé válik, sőt, a maga által újraalkotott történet főszereplőjévé, így válhat a szöveg gyógyító hatásúvá. A szöveg által kiváltott hatás nemcsak egyéni, hanem közösségi élmény is – különösen hasonló élethelyzetben lévő személyek számára tartott csoportok esetében, amelyek a résztvevőket aktuálisan foglalkoztató témákat dolgoznak fel. A csoportok lehetnek tematikusak vagy általános szemléletűek, amelyek az önismeret gyarapodását olyan egzisztenciális kérdésekkel támogatják, amelyek mindenkit érintenek: az elmúlás, a szabadság, az elszigeteltség és az élet értelme.

"Fehér lapokat írok tele, amikor zokognom kellene" az írás pszichológiai hozadéka

Radnóti Miklós Gyarmati Fannihoz írt levelében érzékletes megfogalmazásban jelenik meg az írás egyik fő mentálhigiénés funkciója: az érzések és az élmények nyelvi világba fordítása. 

Az olvasás mellett a terápiás írás szintén fontos eszköz, amely lehetőséget teremt a belső tartalmak kifejezésére. A terápiás írás az irodalomterápia részeként egy könnyen elsajátítható, mindennapokba beépíthető önsegítő gyakorlat, amely bárki számára elérhető.

Szervezettségi szint szerint az írásgyakorlatok többféle típusa különböztethető meg, az irodalomterápia aktív válfaja azonban minden esetben az alkotásra helyezi a hangsúlyt. Az érzelemkifejező vagy expresszív írás áramló, ösztönös szövegalkotás, amelynek célja a megterhelő élmény átadása a papírnak. 

Az írás által kívülre helyezett esemény veszít gomolygó erejéből, a csapongó, céltalan, kusza gondolatok lelassulnak, a szemléletmód fokozatosan átalakul. A higgadt átgondolás és a tágabb perspektíva pedig lehetővé teszi az eseményről való fokozatos érzelmi leválást. Ide tartoznak a manapság népszerű naplótechnikák, amelyek esetében nincs semmilyen cenzúra vagy formai megkötés. 

A gyógyító írás által érzelmi és kognitív szinten végbemenő értelmes jelentésadás egészségjavító hatásait számos kutatás eredménye is igazolja. Ezzel szemben a kreatív írásgyakorlatok esetében inkább az irodalmi szövegalkotás kerül előtérbe, az írás és alkotás öröme azonban ebben az esetben sem kötött semmilyen előzetes képzettséghez.

A kreatív önkifejezés során a felidézett érzések önálló alkotásokban is kifejezést nyerhetnek, így a felvetett problémák saját életre vonatkoztatása igazán teljessé válhat. Az alkotói folyamat során keletkező írások elsősorban a felbukkanó lelki tartalmak manifesztumai, amelyeknek lehet esztétikai értéke is, a terápiás munka szempontjából azonban ez másodlagos.

Alkalmazott területek

A biblioterápia a legtöbb művészetterápiához hasonlóan a megelőzésben és a rehabilitációban egyaránt alkalmazható, illetve akkor is hasznos lehet, amikor egy krónikus betegséggel való együttélést kell megtanulnia valakinek. A klinikai biblioterápia legelterjedtebb alkalmazási körét hagyományosan a pszichiátriai vagy addiktológiai osztályok betegei alkotják, de a szeparációt jelentő hosszabb kórházi tartózkodás és a visszatérő kezelések miatt kiemelt célcsoportok a krónikus ellátást igénylő mozgásszervi, neurológiai rehabilitációs vagy onkológiai osztályok. Több kutatás igazolta, hogy az irodalomterápia kedvező hatással lehet mentális zavarokkal élő személyekre is, például depresszióval, szorongásos zavarral küzdő kliensek esetében. A módszert sikeresen alkalmazták idős személyek támogatására, valamint különböző szociális munkák keretein belül.

A biblioterápia és az irodalmi szövegek világa segíthet a hatékonyabb megküzdési stratégiák megismerésén keresztül a sikeresebb alkalmazkodásban. A nehéz események értelmének és személyes jelentésének megtalálása gazdagabb élettörténetet, mélyebb önismeretet, valamint az élet eddig ismeretlen, új aspektusaira való fogékonyságot hozhat magával.

Felhasznált irodalom:

Pennebaker, J.W., Evans, J.F. (2018). Gyógyító írás. Ha fáj a történeted. Kulcslyuk Kiadó, Budapest.

Béres Judit (2017): "Azért olvasok, hogy éljek": az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig, Pécs, Kronosz Kiadó.

Burns, L. (2009). Literature and Therapy: a Systemic View. Karnac, London

Rudas, J. (1990). Delfi örökösei. Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok. Gondolat, Budapest.

G. Tóth Anita (2016): A biblioterápia klinikai alkalmazásáról, Könyvtári Figyelő, 62 (1), 14–24.