Ne stresszelj már annyit! Köszi, könnyű mondani...
Fogadni merünk, hogy a stressz szót biztosan mindenki hallhatta már és használta is bizonyos helyzetben.
Szakmai oldalról közelítve szeretnénk betekintést nyújtani, miképp érdemes tudományosan a stresszt definiálni, és hogy mindez hogy kapcsolódik a biofeedback terápiánkhoz.
Mi fán terem a stressz?
A stressz nem más, mint a szervezetnek egy nem specifikus válasza különböző ingerekre, amelyek kibillentik az egyensúlyi állapotából és ezáltal alkalmazkodásra kényszerítik a szervezetünket.
Fontos megértenünk a különbséget a sima stressz válasz és krónikus stressz között.
Maga a stressz válasz/reakció az evolúció során alakult ki abból a célból, hogy a szervezetünket felkészítse a megfelelő reagálásra egy adott veszélyhelyzetben, ezzel biztosítva a túlélésünket. Ezt nevezzük Cannon-féle vészreakciónak, kinek elmélete szerint a stresszválasz nem más, mint egy olyan fiziológiás reakció, ami egy vélt vagy valós ártalmas esemény, támadás vagy a túlélésünket fenyegető helyzetben jön létre.
Amikor a szervezetünk érzékeli a veszélyt –amely nem csak fizikai, hanem pszichés kiváltó ok is lehet– az egész testünk reagál és beindul az "üss vagy fuss" vészreakció. Ezt a vegetatív idegrendszer szimpatikus része fogja aktivizálni.
Mi is történik ilyenkor a testünkben? A szimpatikus idegrendszer aktivációjának következtében minden létfontosságú szervünk működése felgyorsul, míg a nem létfontosságú funkciók működése korlátozásra kerül.
A légutak kitágulnak, melynek következtében szaporább és rendszertelenebb lesz a légzésünk. Ez biztosítja, hogy megfelelő mennyiségű oxigén jusson az agyba és az izmok, lehetővé téve ezáltal a megfelelő választ.
A szívritmus nő, megemelkedik a pulzus.
A verejtékmirigyek aktivitása növekszik, az izzadás fokozódik. Ennek következtében pedig a testünk hőmérséklete csökkeni fog, mivel az izzadás hőleadással jár.
A vázizmokban található erek kitágulnak, mert itt van szükség nagyobb vérellátásra ahhoz, hogy a testünk felkészüljön arra, hogy megküzdjön, vagy éppen elmeneküljön a veszélytől.
A mellékvesében az adrenalin és noradrenalin hormonok termelése megnövekszik.
A májban pedig a glikogén glükózzá alakítása zajlik, mely következtében növekszik a vércukor szintünk. Ez szintén az agy és az izmok megfelelő reagálását segíti elő a veszély helyzetre.
Végül az emésztőrendszer és a szaporodási szervek működését korlátozza, mivel ezek aktivizálása és működtetése felesleges energiabefektetés lenne, amely ebben a helyzetben nem segítené elő a túlélést.
Akut stressz esetén a szervezetünk tehát így reagál a fennálló fizikai vagy pszichés fenyegetésre, majd amikor ez a veszély forrás megszűnik, akkor visszaáll nyugalmi állapotba, amiért a paraszimpatikus idegrendszer felelős.
A nyugalmi állapotban a paraszimpatikus idegrendszer a legtöbb szervünk működését lassítja (légzés, szívritmus), valamint az emésztést, az immunrendszert és a szaporodási szerveket aktivizálja. Ez pedig lehetővé teszi számunkra, a regenerálódást, relaxációt és az energiaraktárak feltöltését.
Számos olyan helyzet áll fenn azonban, amikor egy adott fenyegetés esetében sem a menekülés, sem pedig a harc nem lehetséges. Ilyen helyzet lehet például a folyamatosan fennálló anyagi nehézségek, toxikus munkahelyi környezet vagy rosszul működő családi légkör. Amikor tehát bizonyos élethelyzetek vagy körülmények következtében a stressz állandósulttá válik az életünkben és nem tudunk megküzdeni vele, akkor szervezetünkben a szimpatikus idegrendszeri aktivitás kerül túlsúlyba, felborul az egyensúly. Ennek következtében a testünk folyamatosan egy készenléti feszült állapotban van, s mindez a krónikus stressz kialakulásához vezet.
Amikor tartós vagy krónikusan ismétlődő stressz van jelen az egyén életében, akkor az idegrendszer túlterhelődik, amely következtében a szervezetünk elégtelenül alkalmazkodik a stresszhez, és már nem lesz képes visszaállítani a szervezetet a megfelelő egyensúlyi állapotra. Így az alap egyensúlyi állapot teljesen eltolódik, és a szervezet stressz reakciója állandóvá válik, vagyis az alap vagy "nyugalmi" állapotban is egy folyamatos feszülésben lesz a test. Ez lesz a tartós, krónikus stressz állapot, melynek következménye lehet számos tartós betegség kialakulása.
Míg az akut stressz nem okoz jelentős kárt a szervezetben, addig a tartós stressz számos káros következménnyel járhat.
A biofeedback tréning segítségével tehát minden olyan állapotot tudunk kezelni, melynek a hátterében krónikus stressz áll.
Mik lehetnek a krónikus stressz következményei?
Fizikai tünetek:
- fej-, has-, vagy gerincfájdalmak
- hasmenés, székrekedés vagy gyakori székelés, vizelés
- hányinger, szédülés
- gyakori megfázások vagy influenza
- mellkasi fájdalom, magas pulzus
Kognitív tünetek:
- memória problémák
- koncentrációs nehézségek
- folyamatos aggodalom, szorongás
- negatív látásmód
Viselkedéses tünetek:
- túl sok vagy túl kevés étkezés, stressz evés
- alvászavarok
- eltávolodás másoktól fizikailag vagy érzelmileg
- függőségek (alkohol, cigaretta, kábítószer)
- feszültséget levezető szokások (pl. körömrágás, dobolás az ujjakkal, tikkelés, hajtekergetés)
Érzelmi tünetek:
- depresszió, szorongás
- általános boldogtalanság
- hangulatingadozások, ingerlékenység
- túlterheltség érzése
- magány, elszigeteltség, egyedüllét
Van egy jó hírünk: biofeedback tréningünkkel legyőzhető a krónikus stressz tünetei!
Hogy mi is pontosan a biofeedback?
Bővebben a témáról ebben a blogbejegyzésünkben tájékozódhat, ha pedig részletesen tájékoztatást szeretne szolgáltatásunkról, vegye fel pszichológus szakembereinkkel még ma a kapcsolatot!