A zene ezer arca – zeneterápiával a fejlődés felé

Életünk szerves része a zene, és ezt jó ideje a egészségügyi szektorban is kamatoztatjuk. Jól lehet, hallhattunk már a zeneterápiáról. 

Most blogbejegyzésünkben zeneterapeutánk ír részletesen erről a remek módszerről, amely gyermeknél és felnőtteknél egyaránt jól alkalmazható.

Mi a zeneterápia?

A zeneterápia az úgynevezett nonverbális terápiás formák közé tartozik, zene közvetítésével történő gyógyító munkát jelent. Történhet egyéni vagy csoportos formában, és minden esetben képzett zeneterapeuta részvételével. A szakember a zene, zenei elemek (például egyes ritmusok, hangok) közvetítésével segíti elő a kapcsolatteremtést, a kommunikációt, az adott nehézségek oldását.

Bár maga a zenélés, zenehallgatás is képes javítani mentális állapotunkon, a zeneterápia túlmutat a hobbi jellegű időtöltésen, zenei nevelésen, és nem egyenlő a hangterápiával sem. 

Alkalmazása minden esetben meghatározott terápiás keretek között történik gyógyító célzattal, és a részvételhez a kliens oldaláról nem szükséges zenei előképzettség, "jó hallás", ritmusérzék.

A zene megjelenési módja alapján beszélhetünk aktív és receptív formákról, továbbá a kettő kombináltan is alkalmazható. Aktív zeneterápia során a zene a kliens és a zeneterapeuta által megszólaltatva jelenik meg, hangszerek, hangot adó tárgyak, énekhang használatával, míg a receptív formánál a terápiás helyzetnek megfelelően a zeneterapeuta vagy a kliens által választott vagy a terapeuta által játszott zene hallgatása, és az általa felszínre hozott pszichés tartalmak megosztása, átbeszélése vagy egyéb módokon történő kifejezése történik (utóbbiak az aktív zeneterápiának is részét képezhetik). A zenélés, hangkeltés, zenehallgatás mellett a folyamatban megjelenhet a mozgás, tánc, továbbá képzőművészeti kifejezésmódok (például rajzolás, festés) használata is.

Miért a zene?

A hangokkal való első találkozásunk már magzati korban korán megtörténik, a 7. hónaptól a magzatok már képesek reagálni az akusztikus ingerekre. Ezek ebben az időben elsősorban az anya testi működésének hangjai, továbbá az anya és a gyermek körül élők beszédhangja. Már ekkor tanulással kapcsolódik össze a hangok érzékelése, ugyanis az újszülöttek később felismerik például a méhen belül gyakran hallott zenét, vagy épp édesanyjuk hangját, anyanyelvük hangzását.

A hangok (és nem kizárólag a beszéd- vagy énekhang – gondoljunk csak egy csitításra vagy az újszülött által kiadott hang visszatükrözésére – ezt követően is fontos részét képezik a csecsemő és környezete kommunikációjának, továbbá a csecsemő észlelésének, érzelmi világának, és összeköttetésbe kerülnek más tapasztalásokkal (tapintás, vizuális ingerek).

Ennek az időszaknak – amely a beszéd megjelenése előtt zajlik, amikor még érzelmeinket nem tudjuk szavakkal leírni – az élményvilága is adott esetben előhívható nonverbális terápiák során, és mindez lehetőséget ad a reparációra is.

A zene mindemellett hat a vegetatív idegrendszerünkre – szívműködésünkre, légzésünkre, vérnyomásunkra –, fájdalomérzékelésünkre, képes relaxált állapot előidézésére, de aktivizálhat is, továbbá érzelmeket, élményeket hívhat elő.

Hol, milyen esetekben alkalmazható a zeneterápia?

A korábban leírtak alapján sejthető, hogy a zeneterápia számos területen alkalmazható, legyen szó egészségmegőrzésről, gyógyításról vagy épp rehabilitációról.

Helyet kap többek között iskolákban, gyógypedagógiai ellátásban, a tanulásban vagy értelmileg akadályozott gyermekekkel és felnőttekkel történő munkában, az idősgondozásban, a pszichiátriai, gyermekpszichiátriai és addiktológiai járóbeteg és osztályos ellátásban, rehabilitációs és hospice intézményekben. 

Mindemellett a szomatikus orvoslás területén is alkalmazható, például a szülészeti, geriátriai, onkológiai ellátásban, de segítségül hívható műtétek alatti és posztoperatív fájdalomcsillapításban és a krónikus fájdalmak kezelésében is.

A zeneterápia számos pszichiátriai zavarral (pszichózisok, depresszió, szorongásos zavarok, személyiségzavarok, demenciák) és neurodivergenciával (hiperaktivitás és figyelemzavar, autizmus spektrumzavar) élők terápiáját kiegészítheti, mindemellett enyhébb szorongás, társas kapcsolati nehézségek, figyelemkoncentrációs problémák, de várandósság alatt a szülésre való felkészülés vagy az anya-magzat kapcsolódás elősegítése, vagy épp az önismeret elmélyítése céljából is igénybe vehető.

A zeneterápia tehát a terápiás céltól és a panaszoktól, tünetektől függően önmagában, vagy egy terápiás rendszerbe illesztve, más szakemberekkel való együttműködéssel is alkalmazható.

Ki végezhet zeneterápiát?

A zene gyógyító célú alkalmazása egyidős az emberiséggel, már ókori írásokban is fellelhető erre utaló adat. Élettani hatásait a XIX. században kezdték vizsgálni, a lélekgyógyászatban pedig a XX. században jelent meg alkalmazása. Az 1900-as évek második felében több zeneterápiás szervezet, társaság is alakult, és megindult a terület intenzív kutatása, a pontos definíciók, elméleti modellek kidolgozása, a terapeuták kompetenciáinak megállapítása, megkezdődtek a képzések. Hazánkban 1990-ben indult az első szakképzés a Pécsi Tudományegyetemen.

Zeneterapeuta Magyarországon megfelelő előképzettséggel (nem szükségszerűen pszichológiai vagy orvosi tanulmányokkal), illetve zenei tudással rendelkező, és a szakirányú továbbképzést vagy mesterképzést teljesítő személy lehet.